Szentesi Éva cikke nagyon megérintett. És elgondolkoztatott. És megihletett. Álljon itt most az én testem története, saját narratívám szerint. Gimiben végig 62 kg voltam, mindenféle odafigyelés nélkül. A 182 centimhez. Öt évig egyáltalán nem figyeltem oda arra, hogy mit, mennyit, hogyan eszem vagy mozgok. Na jó, ez így nem igaz. Odafigyeltem, de soha nem olyan szemmel, hogy na akkor most ez még belefér-e, vagy meg fogok hízni, vagy mi. (Előtte, általános iskolásként volt egy rövid időszak, amikor kétszersültön próbáltam tengődni, mert vastagnak láttam a combjaimat, ami miatt bő nadrágokba bújtam, ami miatt tényleg vastagabbnak tűntek. OMG!!! Szerencsére hamar felhagytam ezzel a marhasággal. Akkor is hihetetlen vékony voltam, csak hát 182…